A Kállai Füstölt szalonna és Sózott szalonna előállítása során, nagy hangsúlyt fektetünk, a kiváló minőségű alapanyag felhasználására. A vállalkozás első éveiben, elsősorban a szegedi szalámigyárból vásároltuk, a több centiméter vastag bőrös hátaszalonnát, amely a tenyésztésből kiselejtezett, öreg, jó kondícióban lévő sertésekből származott.  Nagy szárazanyag tartalmú és ízanyagokban gazdag húsuk, a legjobb minőségű szalámi alapanyag volt. A levágott sertések nagy része a háztáji gazdaságokból származott.

Az 1990-es évek végétől Magyarországon a  sertésállomány drasztikusan lecsökkent, az értékesítésre szánt háztáji sertéstartás, szinte teljesen megszűnt. A KSH adatok szerint 1990-ben több mint 8 millió hízósertés volt az orszában, 2005-re ez a létszám már nem érte el a 4 milliót. Az anyakocák száma szintén a felére csökkent, 2005-ben alig több mint 300 ezer darab volt. Ettől az időszaktól kezdve, a hazai vágóhidakról, egyre nehezebbé vált, a vastag  sertés hátaszalonna beszerzése.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás után, nemzetközi kapcsolatok kialakításával, elkezdtük az ibériai sertés hátszalonna behozatalát, Spanyolországból. Ez a szalonna kiváló minőségű és textúrájú, ízletes, könnyen megmunkálható alapanyaga a termékeinknek.

Az Ibéria sertés titka:

Az ibériai sertés nemzetgazdasági és ökológiai szempontból is rendkívül fontos Spanyolország számára. Ez a külterjes, rideg tartású sertésfajta segíti, az Ibéria - félsziget bokros, ligetes mezőinek, a „dehesa” legelőinek természeti és környezeti egyensúlyának fenntartását. Rusztikus megjelenésével, hosszú orr és lábak, sötét szín, jól alkalmazkodik, a befejező hizlalási időszak extenzív tartási körülményeihez. Választástól körülbelül 100-110 kg eléréséig, takarmány keverékkel etetik, majd ezt követően tölgyesekben, szabadtartásban, legeltetéssel és makkoltatással történik a hizlalás befejezése, körlbelül 160 kg-os vágósúly eléréséig. A hizlalás utolsó fázisában elfogyasztott természetes táplálékok, füvek, gyógynövények, különböző tölgyek makkja, mint például a gall-, magyal-, vagy paratölgy, adják az iberico húsának, szalonnájának különleges ízét. A természetes tartásmód, a legeltetés, makkoltatás sok mozgással jár az állatok utolsó, vágás előtti életszakaszában. Ekkor alakul ki az iberico sertés húsára jellemző márványozottság, az izomszövetek közé, beépülő zsírszövetek rajzolatától.

Az ibériai sertés hasonlít a magyar mangalica sertéshez,  amely elsősorban az extenzív tartásmódhoz alkalmazkodott testalakulásukban, kiváló szervezeti szilárdságban, a paták fekete színében nyilvánul meg. Különbséget a genetikai háttér mellett, a földrajzilag eltérő tartási hely, és az ebből eredő takarmányozási különbségek adják. Az elfogyasztott takarmány hatással van a húsok és a szalonnák ízére, állagára, textúrájára.